Olaszország jelenleg a világ legjelenősebb bortermelő- és exportőr országa.

Prosecco, Asti, Chianti, Brunello, Barolo... körülbelül ez jut eszébe egy átlagos borfogyasztónak, ha az olasz borokról kérdezzük. A némi hozzáértéssel és kiváncsisággal rendelkezők már hozzáírhatják a listához a (természetesen nem kevésbé híres és jelentős) Barbaresco-t, a Vino Nobile di Montepulciano-t, a Tignanello-t, a Montepulciano d'Abruzzo-t, a Barbera-t és mondjuk Pinot Grigio-t.

Ha termőterületekről beszélünk, legtöbbünknek Toszkána jut az eszébe, pedig Olaszország 20 borvidékkel büszkélkedhet. Ezek közül ( a fent említettet leszámítva) talán a legjelentősebbek: Piemont, Veneto, Lombardia, Abruzzo, Sicilia, Liguria, Marche, Friuli-Venezia Giulia és Trentino-Alto Adige (vagyis Dél-Tirol tartomány).

Sok internetes oldalon kissé "mostohagyerekként" kezelik a dél-tiroli régiót, a magyar internetes oldalak sem sűrűn foglalkoznak vele, pedig a számtalan, jelentős, autochton szőlőfajtán kívül valami különlegeset mégiscsak "tud" ez a hely.

Egy kis Dél-Tirol...

A terület Olaszország északi részén terül el, határos Ausztriával és Svájccal is.Történelme ugyan nem évszázadokra nyúlik vissza, de értékeivel, hagyományaival sok ország számára példa lehet. Autonómiájának kezdete 1971. november 10-ére tehető, amikor is az olasz parlament hosszú, sok éves vita után végül az ENSZ nyomásának hatására megszavazta a valódi kisebbségi területi autonómiát.

Dél-Tirol 15%-a alpesi, hegyekkel körülölelt és terméketlen, 70%-a erdő, vagy legelő és lakott terület, így mindössze 15% művelhető meg, viszont ez a kevés, mindössze kb. 5000 ha szőlőültetvény 95%-ban D.O.C. besorolású borokat eredményez. (A jelenlegi szabályozás szerint az itteni D.O.C. borok földrajzi eredetmeghatározással, kizárólag helyileg engedélyezett szőlőfajtákból és meghatározott minimális alkoholfokkal készülhetnek, továbbá 5 évig folyamatosan, azonos minőséget kell hozniuk ahhoz, hogy megkapják ezt a besorolást.)

Szóval, ha az egész ország bortermelését nézzük, a dél-tiroli régió első helyen áll a minőségi bortermelés listáján, mégsem kap figyelmet sem a terület, sem pedig az itt készített borok többsége. Ezzel együtt az egyik legkedveltebb helyi fajta, a Lagrein szinte a teljes mellőzéstől szenved, pedig igazán érdekes és értékes szőlőfajtáról beszélhetünk.

Mi a Lagrein?

A Pinot Noir és a Schiava (vagy németül Vernatsch, autochton szőlőfajta) mellett a Lagrein-t nevezhetjük még Dél-Tirol vezető kékszőlő-fajtájának. Mintegy 470 hektáron termesztik, főleg Bolzano település vonzáskörzetében (Gries), maximum 300 méter tengerszint feletti magasságig. Vastag héjú, későn érő szőlőfajta, amely szépen kihasználja a területben, talajban és éghajlatban rejlő adottságokat. Bolzano környékén igen meleg, olykor 32-36 fokos nyári napokra, viszonylag kevés csapadékra lehet számítani, viszont a kevés eső mellett a környező hegyek védelmet nyújtanak a szél ellen, és ezzel együtt a meszes, pórusos talaj gyors kiszáradását is megakadályozzák. A mediterrán jellegű nyár kedvez a vörösbor cukorfokának, viszont a hegyről lezúduló hűvösebb áramlatoknak köszönhetően a Lagrein savszerkezete is kiegyensúlyozott maradhat. A talaj kiválóan tartja a meleget még az őszi időszakban is, ami nagyon fontos a fajta végső érési folyamatánál. Veszélyt (mint mindenhol), a nyáron előforduló jégesők, valamint az őszi talajmenti fagyok jelentenek. Jégkár ellen ők is a jól ismert védőhálókat használják, de nem csak a prémium területeken, hanem akár az útmenti sorokon is (nyilván a kevés használható terület és a minőségi korlátozások miatt is), a fagykár elkerülése érdekében pedig (természetesen folyamatos jelenlét mellett) tüzet gyújtanak a sorok között.

Röviden a Lagreinról... kicsit elkalandoztam...

A Lagrein (vagy más nevén: Lagrein Dunkel) eredetét tekintve, természetes keresztezése a Schiava és a Teroldego fajtáknak (míg a Schiava egy könnyű bort eredményező, vékonyhéjú, gyümölcsös szőlőfajta, addig a Teroldego vastagabb héjú, testesebb és fűszeresebb borok alapjaként ismert). A Lagrein közepes méretű, nagy nedvességtartalmú szőlőszemei intenzíven gyümölcsösek, vastag héja rengeteg színanyagot, és sok cserzőanyagot rejt. 

A klasszikus Lagrein acéltartályban erjed, majd részben (vagy egészben) nagy fahordókban érlelik tovább, mielőtt palackozásra kerülne. Az így készült borok frissek, közepesen testesek, intenzív rubin színűek (bíbor reflexekkel),  határozottan gyümölcsösek (legtöbbször kissé karcos savakkal, éretlen tanninokkal), friss, sötét bogyós gyümölcsökre (áfonya, ribizli, meggy), valamint enyhe borsos, fűszeres jegyekre emlékeztető illattal és ízzel rendelkeznek. 

A Lagrein Riserva-t ezzel ellentétben már minden esetben legalább egy évig kis barrique hordókban érik, ezáltal a harsány savak és tanninok szépen összeérhetnek, a látvány, az illat és az íz élménye komplexebbé válik, és kialakulhatnak olyan ízelemek is, mint a csokoládé, a vanília, az érett gyümölcsök (likőrös jegyek), vagy például a dohány.

Egy Riserva színe mélyebb a klasszikus változatnál (gránátos jegyek is megjelenhetnek), illata komplex, íze telt, valódi ízbombaként hat a szájban, hosszú lecsengése nagyobb élvezetet nyújt a fogyasztó számára. 

A Lagrein nem csak vörösborként, hanem rosé-ként is igen kedvelt ital a Dél-Tirolba látogatók körében (A palackon sokszor Lagrein-Kretzer-ként szerepel).

A világos, héjon mindössze pár órán keresztül áztatott rosé-n át (pl. Lagrein-Kretzer, Larcherhof) egészen a sillerig is (pl. Lakrez, Reyterhof) eljuthat az, aki kitartóan keresi a különféle variációkat. A Lagrein "rosé változata" egy igazán kellemes, nyári üdítő: friss, halvány, mégis élénk és tekintélyes színével, illatos gyümölcsösségével és ropogós, friss savaival valódi felfrissülést nyújt a forró dél-tiroli estéken. 

Elsősorban fajtaborként kerül a polcokra, de előszeretettel házasítják Merlot-val, vagy Cabernet Sauvignonnal, esetleg mindkettővel.  Így joggal merülhet fel bennünk, hogy a Lagrein némi hasonlóságot mutathat a Syrah-val, ugyanis a Syrah az a szőlőfajta, amelyik előszeretettel szerepel a másik két nemzetközi szőlőfajtával egy palackban. Egyes elemzésekben szívesen hasonlítják a Lagrein-t a Syrah-hoz, a "kistestvéreként" emlegetik, mégis egymás mellett kóstolva a kettőt: jól elkülönülnek egymástól... A Syrah jóval feszesebb, fűszeresebb, és keményebb bornak minősül a Lagrein mellett, amely a kellemes fűszeresség mellett hízelgő gyümölcsösséget, több melegséget és lágyságot áraszt. 

Merlot-val párosítva erősödik a gyümölcsösség, a lágyság, a mélység, míg a Cabernet-Sauvignon-nal kiemelhető a borban lévő fűszeresség, savasság, hangsúlyt kapnak a tanninok. Hárman együtt egy igazán komplex, gazdag, intenzív és testes bort eredményeznek.

Mondanám, hogy aki teheti, ugorjon be egy közeli, jó borkereskedésbe, de sajnos nagy valószínűséggel nem fogja megtalálni a polcokon. Az imént utánanéztem az internet segítségével, és sajnos a vezető magyar borkereskedések listáján egyáltalán nem, nemzetközi, magyar nyelvű webshopon pedig mindössze egy(!) helyen találtam megvásárolható Lagreint. 

Az üzletekben tehát jelenleg nem elérhető, pedig nem egy nehezen beszerezhető fajta, így ezúton szeretettel javaslom a nemzetközi borokat értékesítő magyar szaküzletek számára egy-egy üveg beszerzését.

A klasszikus- és rosé változat ára 10 euró körül, míg a Riserva átlagosan 15-30 euró között mozog a boltok polcain.

(fotók: www.deviantart.com)