A munkahelyváltásnak több oka is lehet, mint például a munkahely megszűnése, rossz kapcsolatunk van a munkáltatóval, vagy a kollégákkal, az elismerés hiányát érezzük, más irányú motivácónk van, lejárt a munkaszerződésünk, leépítés történt, jobb lehetőséget kapunk, kiégtünk stb.
(fotó: www.cdc.gov)
Munkahelyünk az a közeg, ahol átlagosan napi 8 órát eltöltünk, tehát fontos, hogy jól érezzük magunkat azon a helyen, ahol dolgozunk, hiszen jó esetben nem csak amiatt vagyunk ott, mert onnan kapjuk a munkánk után járó bért, hanem azért is, mert motiváltak vagyunk, jól teljesíthetünk, fejlődhetünk, tanulhatuk, elismeréssel jutalmaznak minket, baráti kapcsolatokat építhetünk és így tovább.
Egy esetlegesen rosszul megválasztott munkahely akár a testi-, lelki-, vagy szellemi egészségünk-, vagy a társas kapcsolataink rovására is mehet.
Ezt szerencsés esetben még időben észrevesszük, és lépünk. Ilyen esetekben persze előfordulhat, hogy sikerül a problémát "házon belül" orvosolni, és nincs szükség arra, hogy távozzunk az adott helyről, de ha megoldhatatlan problémával találjuk szembe magunkat, akkor jobb, ha új lehetőségek után nézünk.
Ilyenkor történik meg az, hogy felmondunk.
(fotó: www.forbes.com)
Sokszor felindulásból hozzuk meg a döntést, ami igen nagy hibának tűnhet később, ezért fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra is, hogy egy ilyen fontos dolgot mindig higgadtan, összeszedetten és jó alaposan gondoljunk át.
A mai bejegyzést a saját "felmondásaim" inspirálták. Volt, amikor jó élményként éltem meg, és volt, amikor úgy mondtam fel, hogy majdnem nem is sikerült, mert olyan béna voltam.
Tehát:
Ha jól átgondoltad a döntésed, és fel szeretnél mondani, akkor a legtöbb esetben szépen és jól fognak alakulni a dolgok.
Jogod van felmondani, de kötelességgel is jár.
Ha szóban már bejelentetted, hogy hogy döntöttél, ne felejtsd el írásban sem benyújtani! ( Egyszer, egy külföldi munkahelyen a szezon kellős közepén, a legnagyobb hajtásban mondtunk fel a párommal. Hát, a főnököm nem is értette, mit akarunk, hiszen felmondólevél nem volt nálunk. Az erre vonatkozó kötelességünkre nem igazán voltunk felkészülve, mondhatni: a fene sem gondolta, hogy az is kell. Hát megtanultuk, hogyan kell megírni a felmondásunkat. ) Szóval készülj fel erre is, különben komolytalannak és csapongónak tűnhetsz a főnököd szemében.
(fotó: www.apptax.hu)
Ne feledkezz meg a felmondási időről!
Az erre vonatkozó szabályokat mindenki ismeri, nem is magyarázom, sokan mégsem gondolják át ennek a fontosságát. Ne csak azért tartsd észben, hogy kiszámolhasd, hány napot kell még azon a "nyomorult munkahelyen" tartózkodnod... Már vágod a cetlit, már minden nap kipakolsz valamit a fiókodból, minden nap elmondod 100-szor a kollégáidnak, hogy "na, már csak 10 nap és itt se vagyok"...
Az emberek sosem arra a benyomásra emlékeznek, amikor először találkoztak veled, hanem arra, amikor utoljára. Gondold ezt át, és rájössz, mennyire igaz.
Hogy viselkedsz azután, hogy felmondtál?
Egy előző bejegyzésben már utaltam arra, hogy nem piszkítunk oda, ahol eszünk. Hát ez itt sincs másként. Egyrészt tiszteld meg magad és másokat azzal, hogy a hátralevő kis időben is úgy dolgozol és viselkedsz, hogy másoknak nem okozol nehézségeket. Tiszteld meg a főnököd azzal, hogy nem szidod a rendszert (most már úgyis felesleges), és tiszteld meg a kollégáid munkáját azzal, hogy nem ócsárolod a főnököt, vagy bárki mást csak azért, mert TE MÁR FELMONDTÁL!
Sokszor nehéz a felmondási idő alatt teljes értékű munkát végezni, hiszen úgy érzed, "már úgyis mindegy", "már fél lábbal egy másik helyen vagyok", mégis ez határozhatja meg azt, hogy a jövőben milyen eredményeket érsz majd el.
Miért érdemes kulturáltan felmondani?
(fotó:www.thebalance.com)
Sosem tudhatod...
Sosem tudhatod pontosan, milyen reakciót váltottál ki a főnöködből, vagy a kollégáidból... Amíg ott dolgoztál, nyilván kialakult rólad egy kép, épp ezért nem érdemes ezt a képet lerombolni a felmondási idő alatt sem... Te sem szeretnéd, hogy utána egy esetleges következő munkahelyre előbb odaérjen a (rossz) híred, mint te magad...
Ha jól dolgoztál, és kivívtad mások elismerését is, akkor a felmondásod sosem fog gátat szabni a jövőd építése során, sőt! Sokszor akár előnyökre is szert tehetsz!
Egy pécsi iskolában, ahol felmondtam, a mai napig szívesen várnak vissza, amikor akad szabad pozíció, mindig megkérdezik, hogy nem mennék-e vissza. Pedig felmondtam, mert másfelé vezetett az utam. Az akkori főnökömmel így zajlott a beszélgetés: időpontra mentem, ő nem tudta, miért kértem hozzá időpontot...kopogtam... "Gyere be!"... bementem, köszöntem...álltunk egymással szemben, rámnézett, ismert...tudta... "Fel akarsz mondani, igaz?"... hát majdnem elsírtam magam...csak annyit kellett mondanom, hogy "Igen"... aztán ő: "Nagyon sajnálom, de megértelek és támogatlak." Nem kellett magyarázkodnom, sem pedig vitatkoznom semmiről... Miért? Mert jól végeztem a munkámat...
Egy másik munkahelyen, egy külföldi szállodában mindössze 1 hetet töltöttem el pincérként. Olyan jó benyomást tettem az akkori főnökömre (pedig akkor csak kezdő pincér voltam), hogy azóta minden szezonban megkérdezi, hogy nem dolgoznék-e nála, és minden szezonban őszintén gratulál az előrelépéseim miatt... idén a 16 éves kislányát hozzám küldte 2 hónapos nyári gyakorlatra. Pedig felmondtam nála 1 hét után, mert nem éreztem jól magam abban a közegben.
Ha nem végeztem volna jó munkát, akkor a mostani főnököm fel sem vett volna. Ő ugyanis felhívta az ex-főnököm, és megkérdezte, hogy hogyan dolgoztam, megbízhatónak tűntem-e stb... mielőtt felvenne... A volt főnök pedig (1 hét (!) után sem mondta azt a jelenlegi főnökömnek, hogy ne vegyen fel... Sőt...
Annyit hangsúlyozom, és annyit vitatkozok emiatt sokakkal... de akkor is... légy tisztességes, szorgalmas, alázatos és tanulj...
Tanulj meg felmondani (is).
Ki mint vet, úgy arat.
