Sokáig gondolkodtam, hogy hogyan is tudnám bevezetni ezt a kis szösszenetet, de arra jutottam, hogy nem köntörfalazok:

A pali BESZART a lakás ajtajában... 

Miközben ezt írom, még mindig elfog a röhögés... asszem, nem is bírom ki könnyek nélkül...

Szóval a történet ott kezdődik, hogy a 2013/14-es téliszezont sikerült Dél-Tirol (szerintem) legrosszabb szállodájában kifogni.

Drága vőlegényemmel (hívjuk Marcinak... mert úgy hívják) és kedves régi barátjával (a blog kedvéért nevezzük Ákosnak, akit amúgy szintén így hívnak... micsoda véletlen)  éltük át/túl ezt a remek 3-4 hónapot.

Mielőtt belekezdek úgy rendesen, el kell mondanom, hogy a mai bejegyzésben található személyek természetesen valóságosak, a fent említett beceneveket pedig Ákos szellemi termékének nyilvánítjuk. A történetet a teljesség igénye nélkül közlöm, mert, ha minden részletet leírnék, itt ülnék Karácsonyig...

Szóval, Marcival a szezon előtt interjún vettünk részt Antholzban, ezen a gyönyörű helyen, házmester és szobalány állások miatt...

A hely csodás, a szálloda előtt egy gyönyörű Jaguár csillogva vigyorog ránk...belépünk, a főnökjelölt szép szürke öltönyben, világoskék ingben és nyakkendőben vár minket. Elmeséli, hogyan működnek itt a dolgok, mindent nagyon precízen, mik az elvárások, fizetés, munkarend, szállás, stb... Tátott szájjal hallgattuk, majd próbáltuk meggyőzni, miért is mi lenneénk az ideális munkatársak...Azt gondoltuk, hogy NA! Ez igen... ha ő felvesz minket, itt tuti aranybánya lesz, jó élet, jó munka, jó főnök, saját lakás ingyen... huuuu...

FELVETT... később kiderült, hogy keres még egy pincér-báros kollégát... óóó hát Ákosnak rögtön megmondtuk, hogy MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT itt kell dolgoznia... ez itt a csúcsok csúcsa.. őt is felvette..

Hát pár héttel később meg is érkeztünk (Ákos pár nappal utánunk jött, és együtt laktunk, mi... így hárman...

Neeeem, nem mi vagyunk a Büdös, a Szaros és a Villanyszerelő...

Várj csak.

... úgy 2 héttel szezonnyitás előtt... elfoglaltuk a kis szállásunkat, ami  a hoteltől 1 km-re volt, út széli faházikó...

Ó, de helyes...

annyi, hogy a wc-ben nem lehetett ablakot nyitni (később lesz még ennek is jelentősége) és nem volt fűtés... végülis ez igy egy faházban, decemberben, 1500 méter magasan, a hegyen nem gond... az első napokban azzal a kis elektromos melegítős ventillátorral fűtöttünk (tudod)... hát nem sok sikerrel... aztán persze minden nap megígérte a főnök, hogy megjavíttatja, de nem jött soha senki... Megérkezett Ákos!! Szerinte levegő volt a rendszerben... így hát az érkezése napján Marci segítségével úgy lelégtelenítette a radiátort, hogy kifolyt az összes víz belőle (majd még utána a szezon végéig csöpögött)... majd megállt, és azt mondta: hát.... akkor nem ez a gond... vagyis mostmár ez is... :)

Na hát elkezdtünk dolgozni, és szép lassan megismertünk mindent és mindenkit...

Menő helyen vagyunk... itt rendezik minden évben a Biatlon Világkupa egyik fordulóját... a szállodánkban világhírű csapatok (Norvégia,Svédország, USA, stb.), sztársportolók, olimpiai bajnokok szálltak meg... 

/azt viszont nem mondta senki, hogy 17 szobára ( kb. 40-50 főre) és az egész hotelre egyedül kell takarítanom, mert a kisegítő szobalány csak akkor jött, amikor kedve volt... magyarul 1 héten egyszer 4 órára...  

 A szakács (Stefan)

Jófej volt, bár nem volt túl tiszta és tehetséges sem, az elején murisnak tűnt, hogy majdnem mindig részeg..na jó... mindig részeg volt...vodkával tisztította a tányérokat tálalás előtt... közben mindig ivott is.../azt viszont senki nem mondta Marcinak, hogy egyik nap nem jön be dolgozni, mert alkoholmérgezéssel kórházba kerül, és neki kell majd egy hotelnyi világbajnokra ebédet, meg gourmet-vacsorát rittyenteni...szegény... de megcsinálta! Arról volt szó, hogy a ház körül rendet rak, és időnként elmosogat, és megeteti a privát vadasudvari állatokat (szarvasok,kecskék stb), így is volt, mígnem egyik nap a főnök épp hólapátolás közben megkérdezte tőle: Tudsz főzni?....így lett belőle hirtelen főszakács...is... ajjaj...

(ez volt Max, az alfahím)

A BÜDÖS

Hát igen elérkeztünk ide is... megtudhatjuk, ki is ő... miután én takarítottam a szobáját minden nap, a stressz miatt kb. 3 hét után tűnt fel, hogy a főnököm nem fürdik..és nem is zuhanyozik...  a fürdőszoba minden nap érintetlen volt... csak a wc volt... na azt inkább hagyuk...minden nap büdösebb és büdösebb... emlékeztek a szép öltönyre meg a kék ingre az elején? Na... hát kiderült, hogy az volt az egyetlen ruhája... minden pénzét feltehetően a Jaguárra, rumra meg kurvákra költötte...naponta kellett nála ágyneműt cserélnem a perverz éjszakai vendégei miatt... én meg még be is ágyaztam frankón... mégiscsak a főnököm...

3 hét után már tényleg húzta maga után a csikot... és hát így lett a neve: A BÜDÖS.

A Büdös is cserben hagyott ám valakit... egyik nap fogta magát és elutazott, se szó se beszéd...

Hát,ahogy én egyedül maradtam szobalány és ahogy Marci egyedül lett hirtelen főszakács meg mosogató és házmester, úgy Ákos hirtelen aznap este előlépett pincérből recepciós-szállodavezetővé... Miközben éppen megpróbált 40 fő házivendéget vacsoráztatni,rendelni és kiszolgálni, este 7 körül beléptek az új szállóvendégek... Hát, mivel más személyzet nem volt a szállodában, csak mi hárman (Marci a konyhán főzi a gurmét, én a mosókonyhán szenvedek a vasalással), szegény Ákos kénytelen volt 2 tányér és 3 rendelés között kimenni, kedvesen üdvözölni a vendégeket, hivatalosan becsekkolni, kulcsot adni és eligazítani őket...Szerintem eközben tányér helyett kihordott két infarktust lábon...

Hát így jártunk... de hol van a Szaros és a Villanyszerelő?

Hát elmondom...

A VILLANYSZERELŐ

Otmar, így hívták...sosem felejtem...ő volt a főnök jobb keze, a barátja, a bizalmasa, az egyszerű tiroli:

A VILLANYSZERELŐ... ő mindig ott volt, szebb jövőre várva, bugyuta mosollyal próbálta megfejteni az ipari vasalógép gőzproblémáit, együgyüen, de jó szándékkal mindig szerelt valamit és mindig rosszabb lett... nem értett hozzá szegény... de az egyetlen volt, aki MINDIG ott volt nekünk... ő legalább nem volt büdös... de legalább okos sem...

A SZAROS

Otmar egyik nap feljött a lakásunkhoz egy teherautóval... hozott egy ágyat, mivel már 1 hónapja egy sarokkanapén aludtunk ketten...nem tudtuk, hogy jön... ahogy azt sem, hogy kit hoz magával segítségnek.. épp szabadnapunk lehetett talán... hallottam, ahogy közelít, majd megáll a házikó mellett egy teherautó... perceken belül valaki kopog az ajtón... kinyitom...áll ott egy pali... egy öregember... 

kapaszkodj meg...

Kétségbeesett fejjel néz rám, a háta félig görnyedt, a homloka (mínusz 10 fokban a hegyen) gyöngyözik a feszültségtől, zavarban van, mégsem vörös, hanem zöldes színű az arca, lábai összeszorítva...alig nyitom az ajtót, máris befelé igyekszik ez a furcsa idegen...

Útját állom...

-Elnézést, ki maga? (kérdem meglepődve, közben Otmar áll a háttérben, így gondoltam mégsem valami betörő a hegyen)

-Elnézést, kisasszony, bemehetek?

-Be, de mi a baj? Miért néz rám így? Miért jöttek ide Otmarral?

-Hhhhhhoztunk ágyat, de be kell mennem... gyorsan...!!!!

Már fut is befelé, és eközben rotyogtatja is a motyót befele a gatyába... hallod, érzed, és nem hiszed el...

Beszart a manus... nincs mit szépíteni... segélykérően belenézett a szemembe és közben összecsinálta magát...

Szegény öreg... kijött a mellékből 10 perc múlva... a feje már vörös a szégyentől...de még tartja magát, és büszkén, a történteket leplezve, kissé kritikusan közli kifelé menet, hogy:

-Kisasszony, a wc-ben nem nyílik az ablak...!

-Tudom, már rég nem, de most én mit csináljak vele?

-MOST semmit!!! Sőt... szerintem be se menjen... most ne.

A Szaros...

mint később kiderült, a főnökünk üzlettársa volt...

Így lettek ők hárman.. a Büdös, a Szaros és a Villanyszerelő... és olyan szép volt ez így... amikor ők hárman mindig együtt ültek a hotel éttermében...beszélgettek... olyanok voltak, mint a 3 muskétás...ja nem...a 3 majom azon a bizonyos képen...csak ők nem a fülüket, a szájukat és a szemüket fognák be, hanem... hát ezt meghagyom a ti képzelőerőtöknek.

Antholzban történt...2013 telén... szar volt a szezon... szó szerint...