Valahogy gyerekkorom óta ezt csinálom... a komédiát...
Komédiáztam én már az oviban is, amikor kétszer megszöktem... először hazáig szöktem...azért, mert nem tetszett a ruha, amit anyám rámadott...fodros volt...hát én mondtam neki reggel, hogy ebben én aztán nem maradok... nem hitte el... hát én eljöttem haza...és útközben szét is téptem magamon... biztos, ami biztos...
Másodszor... hát nem ízlett az ebéd... paradicsomos kápszta volt... ennyi... akkor már elkaptak az első útkereszteződésben... jól kikaptam...
Aztán otthon volt csak az igazi komédia... Anyu megkérdezte tőlem a szobában, hogy:
-Miért szöksz meg állandóan? Most már mindig ezt fogod csinálni? Nagyon megijedtünk megint, miért csinálod ezt????
Hátőőőőő... én azt válaszoltam rá:
-Véletlen volt....
...
Hagyok időt...
Véletlen volt, érted? Hát anyu sem értette... de még röhögni sem tudott rajta... ő tényleg meg volt róla győződve, hogy mostantól mindig el fogok szökni... többet nem tettem... mert többet nem adott rám fodros ruhákat...
Az iskolában is folyton komédiázni tanultam...főleg a középiskolában... tanulás helyett... amíg a Művészeti Szakközépiskolában minden normális gyerek a hangszereivel meg a gyakorlással volt elfoglalva, hogy sikeres zenész legyen, addig én... hát én a kötelező zongora órát szerettem csak... mert ott a Krisztával ( Kriszta A TANÁR... akkoriban még lehetett tegeződni egy-egy tanárral...minden tisztelet mellett...) lehetett komédiázni... és az volt a durva, hogy még jól zongorázni is megtanultam közben... Szóval, amíg mindenki az iskolában tanult, addig a Hoffer Zsuzsi a Krisztán lógott, meg beiratkozott egy színjátszó-iskolába...komédiázni...
Aztán jött az érettségi... hát ott talán csak ez mentett meg... a komédia... nem tojtam be, de azért kihullott a könnyem szégyenemben...Voltak nálam rosszabb tanulók is az osztályban... de valahogy mégis én voltam ez EGYETLEN, aki abban az évben póttételt húzott...történelemből...
Ráadásul, póttételként két választásom volt: VAGY beszélek a Rákóczi-szabadságharcról, VAGY Zrínyi Miklósról és Szigetvár ostromáról... jelzem, hogy SZIGETVÁRI vagyok! Szerinted mit választottam? Hát nem a zrínyit... komédiáztam... aztán a Rákócziról is csak annyit tudtam elmondani, hogy "bajban volt, mert nem volt a hadseregnek utánpótlása"... ennyit... meg az évszámot...meg komédiáztam... tudod, mi mentett meg? KANT erkölcstana... az volt a "B"-tétel... azt valamiért tudtam... az valahogy érdekes volt... kb. semmi köze nem is volt a történelemhez... mégis benne volt a tételsorban... én meg azt pont megtanultam...
Aztán az egyetem... hát, mondjuk úgy, hogy tisztességből megcsináltam, nem is rosszul, de nem élveztem annyira... vagyis MINDENT élveztem, ami nem tanulás volt... imádtam a büfében lógni, vagy kocsmázni, vagy diszkóba menni stb... az egyetlen, amit a tanulásban szerettem: a kórus volt... na azt imádtam... Dr. Kamp Salamon a legjobb ebben a szakmában, számomra ez vitathatatlan... Büszke vagyok, hogy nála tanulhattam...komédiázni.
KULTUR-ZSUZSI
Így hívtak, amikor elkezdtem dolgozni a Művészeti Szakközépiskolában... igen, pontosan ott, ahol majdnem megbuktam az érettségin... Először kulturális nevelőtanár voltam... én szerveztem a kisebb-nagyobb iskolai rendezvényeket (ballagás, szalagavató, koncertek, versenyek, stb...), háziasszonya voltam a nagyobb rendezvényeknek, aztán valahogy felmerült a kérdés, hogy mi lenne, ha átnyergelnék az iskola Tánctagozatára... zongorakorrepetítorként... balett- és néptáncórákon zongoráztam... hát, nem mondom, hogy testhezálló volt az elején, de valahogy azt is megcsináltam... eszméletlen élmény volt a saját kis komédiás életemet zenében kifejezni, és improvizálni... nem én voltam a legjobb, de a legjobbaktól tanultam...
Mellette még dolgoztam itt-ott... tanítottam szakmunkásokat zenére, magántanulókat musicalt- és könnyűzenét énekelni, közben felléptem itt-ott a kis komédiás műsorommal, és jártam felsőfokú angol nyelvtanfolyamra is...
Volt dolgom, nem mondom... élveztem is...
Aztán felmondtam... és eljöttem ki dolgozni... ahol ismét a létra alján kezdtem el komédiázni...
NEM DEROGÁLT.
Sokan nem is értették az elején, miét megyek ki... jó munkám van, sok munkám is van, élvezem is...
Hát én meg úgy voltam vele, hogy ha most nem próbálom ki, akkor sosem fogom...
Nem derogált eltenni a múltamat egy kis zsebbe, a mellényembe, a szívem fölé... útravalónak...és elkezdeni szobát takarítani...
Annyi mindent tanultam emberekről, munkáról, küzdésről, sikerről és magamról, hogy talán másnak egy egész életben jut ennyi... Így lettem olyan, amilyen most vagyok...
És ehhez az kellett, hogy valahol távol az otthontól kipucoljak pár vécét, végigmossak pár folyosót és bejáratot, hogy valahol távol én legyek az UTOLSÓ... sosem voltam utolsó... sehol... de rájöttem, hogy utolsónak lenni tök jó... Egyszer...
CSAK AKKOR LÁTOD TELJES EGÉSZÉBEN, HOGY MI VAN ELŐTTED, HA UTOLSÓ VAGY...
Utolsónak lenni azért jó, mert MINDENT láthatsz... és mindent végigjárhatsz... jó vastag talpú cipő kell, az igaz...
Ma már mindenki első akar lenni... rögtön elsők akarnak lenni... rögtön híresek, rögtön sikeresek, rögtön gazdagok!! Annyira kár... mert sokakat fel is tesznek az első helyre... csak úgy odarakják őket a hegy tetejére... a szikla élére... aztán a legtöbbjüket elfogja a tériszony, mert hirtelen éri őket a magasság és a nyomás... és lezuhannak...szegények össze is törik magukat...
Ha megmászod azt a nyomorult hegyet, biztos nem lesz tériszonyod, és legalább élvezheted a kilátást útközben és a csúcson is... nem jobb?
Aztán, ha a csúcson vagy és nem szédülsz, előveheted az uzsonnádat, amit a mellényed zsebébe raktál... a szíved fölé...és miközben majszolgatod, közben nézegetheted a szomszédban lévő csúcsokat... hátha egyszer azt is megmászod...
Jó napot!