Napjaink meghatározó és vissza-visszatérő kérdése, hogy itthon dolgozzunk-e, vagy inkább külföldön próbáljunk szerencsét.

Ez az írás mindenkihez szól. Azokhoz, akik még csak rövid ideje élnek egy idegen országban, vagy jelenleg épp a külföldre költözés gondolatával kacérkodnak. Hasznos dolgokkal lehetnek gazdagabbak azok az olvasók is, akik már régebb óta kint élnek, ugyanakkor érdekesnek találhatja egy itthon élő magyar, vagy épp nálunk dolgozó külföldi állampolgár is.

A 2017-es év vége felé azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a szinte alig, vagy egyáltalán nem él Magyarországon olyan 18 év feletti állampolgár, akit ne érintene valamilyen szinten a kivándorlással kapcsolatos témakör. Sokan ugyan nem közvetlenül érintettek, hiszen lehet, hogy sosem vállaltak/vállalnak külföldön munkát, de ki merem jelenteni, hogy nincs olyan ember, akinek ne lenne a családjában, baráti körében, szomszédságában, vagy ismerettségi körében olyasvalaki, aki egy másik országban próbált (vagy épp most próbál) szerencsét.

Akik épp ezekben a percekben is azt tervezik, hogy nekifutnak a nagyvilágnak, azok rengeteg kérdéssel találkoznak, ezért ők a már tapasztalt társaiktól, vagy különböző internetes portálokon, Facebook-os csoportokban próbálnak minél több információhoz jutni annak érdekében, hogy felkészülten és minél kevesebb kérdőjellel a fejükben indulhassanak útnak... 

Csakhogy, mindemellet elsiklanak egy-egy nagyon fontos dolog mellett.

Épp ezért nem is ezekre a kérdésekre nyújtok most választ, hiszen mindegyik országnak mások a szabályai, minden munkahelynek mások az előírásai, mindenkinek mások az igényei, így aztán a világhálón fellelhető oldalak valamelyikén biztosan mindenki megtalálja a számára megfelelő információkat.

Én mindössze egy, de nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet, az pedig a következő:

TANULJ!

Hogy mire akarok kilyukadni? Máris megmagyarázom. 

Mi -magyarok- sajnos sokszor túl sok negatívumot látunk a külföldi munkavállalásban, hiszen sokak mindennapjaira rányomja bélyegét a honvágy, az itthon élő szeretteink hiánya. Azok az emberek, akik pusztán a pénz miatt döntöttek a határon túli munka mellett (ők a többség), sokszor úgy érzik, hogy szenvednek, és "világvége"-ként élik meg, hogy távol vannak a hazájuktól, emiatt csak arra tudnak koncentrálni, hogy "milyen rossz, hogy a magyarnak el KELL mennie külföldre"... (sokan persze tényleg úgy érzik, ez az egyetlen módja annak, hogy eltartsák a családjukat, nem vitatom, hogy létezik ez a probléma)... emiatt sajnos a külföldön élők nagy része rengeteg lehetőséget hagy ki. Nem tudnak aktív részesei lenni annak a társadalomnak, amelyikhez épp csatlakoztak, és a felmarkolt kereseten kívül nem sok örömet lelnek abban, hogy épp máshol élnek, nem használják ki a temérdek lehetőséget arra, hogy tanuljanak, fejlődjenek, így megfosztják magukat a lehetőségtől, hogy ne csak a pénztárcájuk tartalma által legyenek gazdagabbak.

Hogyan legyél gazdagabb? Hogy használd ki a lehetőségeidet? Máris leírom, de ahhoz, fontos, hogy tudd:

Hogyan indulj el?

Hát ne úgy, ahogy a legtöbben teszik. Megszületett az elhatározás, kimegyek dolgozni...

Aztán nekiállok az információgyűjtésnek. Hallok valamit a barátoktól, ismerősöktől... "gyere ide dolgozni, jó lesz itt", "nem baj, ha nem beszéled a nyelvet, majd megtanítalak", "ismerősöm ismerőse azt mondta, hogy az egy tuti munkahely", "sokat kell dolgozni, de megéri, mert jó a pénz", "én nem voltam kint dolgozni, de azt mondják, jó ez a ........ ország.", "ne törődj ezzel, majd segítek", "a neten azt olvastam, hogy...", "majd, ha kijössz, megtudod" stb.

Tanulj meg informálódni.

Sokan, ahogy hirtelen, szinte előkészület nélkül kimenek, úgy pár héten belül haza is jönnek. Mert nem azt kapták amire számítottak, becsapták őket stb... Ennek semmi más oka nincs (és szívesen vitatkozom, de így van), mint az, hogy nem voltak jól felkészülve. Nem fektettek elég energiát abba, hogy pontosan ismerjék, és tudják, hogy mit vállalnak. Ha az ember kikerül a komfortzónájából egy olyan döntéssel, hogy "elmegyek külföldre dolgozni", hirtelen ott áll a nagy elhatározásával és a sok kérdőjelével, és megfelelő előkészületek nélkül bizony megütheti a bokáját. Sokan mégis a komfortzónájukon belül mozogva próbálják a legtöbb információt megszerezni, ezzel viszont nem válnak igazán tájékozottá. Sokan egyszerűen nem TUDNAK, vagy nem MERNEK (és ezek nagyon fontos szavak) például külföldre telefonálni, és a jövendőbeli munkáltatójukkal személyesen beszélni. Pedig sok esetben kiküszöbölhető lenne egy-egy félreértés, egy-egy csalódás.

Akik nem TUDNAK, ők azért nem tudnak, mert nem beszélik a nyelvet... Óriási hiba, és ezt azért mondom, mert én sem beszéltem. És egészen addig rossz munkahelyeim voltak, amíg meg nem tanultam jól a nyelvet... Aki angolul beszél, de Németországban szeretne dolgozni, az igenis tanuljon meg németül. Sokan sajnos elfelejtik, hogy bár a németek többsége kiválóan beszél angolul is, NEM hajlandóak munkáltatóként angolul társalogni. Miért? Hát azért, kéremszépen, mert mi ott nem turisták vagyunk, akik fizetnek az ellátásért, és a vendégszeretetért... hanem munkavállalók. A szóban is benne van. Vállalod a munkát, amiért ők fizetnek. Egy olyan országban vállalod, aminek a hivatalos nyelve adott. Tanuld meg. 

Akik nem MERNEK, ők pedig azért nem mernek, mert egyszerűen nem képesek felülemelkedni a saját félelmeiken. Ami teljesen normális. Én rengeteg telefonhívást indítottam az elején, és sokszor csak odáig jutottam, hogy felvették a telefont, beleszóltak, én pedig rögtön letettem. Aztán sokan segítettek, hogy megtanuljak telefonálni. A segítséget mindig fogadd el. Igen, nehéz. De gyakorolni kell. (Tudod, van az a játék, amikor háttal állsz a párodnak, és hátra kell dőlnöd, hogy aztán ő elkapjon. Eleinte mindig hátralépsz a lábaddal, mert félsz, aztán szép lassan érzed, hogy mindig elkap... És a végén simán hátradőlsz. Mindig elkap.)

Gyakorolj.

Tanulj meg merni.

Készülj fel.

Szóval, ha úgy indulsz neki, hogy megfelelően Informálódsz, Tudsz és Mersz, akkor nem fog sok meglepetés érni.

Mit kezdj magaddal?

Hát igen, ez a mai szösszenés lényege. Külföldön valójában azt, amit itthon is kezdenél. Ez az, amit sokan egyszerűen nem is gondolnak át... Azok sem, akik itthon élnek és esetleg elégedetlenek a jelenlegi helyzetükkel. Az ember dolgozik, eszik, iszik, néha szórakozik, kikapcsolódik alszik, társadalmi- és családi életet él. Ennyi, ugye? Aki külföldön él, ugyanezt csinálja. Körülbelül erről szólnak a mindennapok. Vannak, akik elégedettek és boldogok (nyilván megvan rá az okuk is), aztán vannak, akik elégedetlenek, és boldogtalanok. Nem jó a munka, hülye a főnök, idióták a munkatársak, nem elég a fizetés, feljebb akarok jutni, saját vállalkozást akarok, másik szakmát akarok stb. Mit csinálunk? Hát sokan mérgelődnek egy ideig, aztán vagy megalkusznak és beletörődnek , vagy felmondanak, de sokkal jobb kondícióval bíró munkahelyet nem igazán találnak. Vannak, akik unatkoznak is. No, nem azért, mert keveset dolgoznak, hanem mondjuk, mert beleuntak abba, amit csinálnak, kiégtek, mással szeretnének foglalkozni.

És itt jön a lényeg: Tanulj.

Mert vannak azok is, akik tanulnak! Azért írom, hogy tanuld meg a nyelvet, mert előrébb juthatsz vele... nem csak külföldön, akár itthon is. Tanulj meg "merni", mert előrébb juthatsz vele...nem csak külföldön, itthon is. Tanulj mindig, mert előrébb juthatsz. De csak akkor, ha nem sajnálod rá az időt és az energiát. Mert sokszor azt érzed majd, hogy feleslegesen futod a köröket, de a végén mindig te jársz jól, majd meglátod. És, hogy mi a jó a tanulásban? Az, hogy nem kötelező, de jót tesz.  Az, hogy a tudást senki sem veszi el tőled, az egy olyan vagyon, amivel te gazdálkodsz, és a legjobb: anélkül, hogy elfogyna. Ha tanulsz, akkor ez a szellemi vagyon csak nagyobb lesz. Gazdagabb leszel. Ha unalmas a szakmád, tanulj meg egy újat. Túl öregnek érzed magad hozzá? Ne az idő múlásán gondolkodj, ha valami érdekel. Ha valamit tényleg el szeretnél érni, változtatni akarsz, akkor azért tenni kell, és ha ezt belátod, akkor máris tanultál valamit: alázatot. Ha alázatos vagy, nem leszel irigy azokra, akik sokat értek el az életükben, hanem te is olyanná akarsz majd válni. Ha visszagondolsz az eddig elért eredményeidre, biztosan látod, mit tettél meg érte, valamit biztosan tanultál. És, ha hiányérzeted van, akkor gondolkodj el rajta, hogy mit tehetnél még meg érte. Mindig van mit tenni! Ne süppedj bele a süllyedő hajódba azzal a tudattal, hogy "én megtettem mindent".

Akár külföldön, akár itthon élsz, és vágysz valami másra,újra, jobbra, szebbre, ne elégedj meg azzal, hogy a szabadidődet csak kikapcsolódással, alvással vagy a szeretteiddel töltöd. Ezek szép és fontos dolgok. De szánj időt a tanulásra is! Nem kell sokat, de rendszeres legyen! Kezdd, ott, hogy tanulsz abból, ami nem jó. Hogy felismerd, hogy helyette mi lenne jó. Elég akár 10 perc is naponta, de tegyél minden nap azért, amit el akarsz érni! Vegyél könyveket, vagy tanulj az internet segítségével, szinte nincs olyan dolog, amit a saját akaratoddal, befektetett idővel és energiával ne tudnál elérni. 

Itt az én példám:

Ének-zenetanár vagyok. Szerettem a munkám, mégis valami mással szerettem volna foglalkozni. Felmondtam, és elhatároztam, kipróbálom magam külföldön, a vőlegényemmel balatoni családi házra vágytunk. Barátaink Dél-Tirolban dolgoztak, ők javasolták, hogy ha sok pénzt akarunk spórolni, akkor a vendéglátásban helyezkedjünk el ott, vagy Ausztriában. Hát nekiálltam nyelvet tanulni, aztán Ausztriában, később pedig Dél-Tirolban lettem szobalány. Később, amikor jól megtanultam a nyelvet, felszolgáló lettem. Először csak pincérsegéd , aztán tanultam egy kicsit, és pincér lettem, aztán beletanultam a báros-szakmába, így lettem báros, később pedig, amikor olaszul is megtanultam, főpincér. Főpincérként elkezdtek érdekelni a borok (úgy alakult, hogy sok időt töltöttem a szálloda borospincéjében, ami teljesen elvarázsolt), szóval döntöttem: ha hazaköltözök, a borokkal szeretnék foglalkozni. De nem értek hozzá, semmit. Utánanéztem, informálódtam, aztán az itthon eltöltött hetek alatt a kis pihenés mellett mindig elvégeztem egy-egy tanfolyamot, amivel minden alkalommal közelebb kerültem ehhez a célomhoz is. Mivel korábban nyelveket is tanultam, ezért ezeket a "borszakértő"-tanfolyamokat nemzetközlieg elismert vizsgákkal tudtam lezárni, ami később jobb eséllyel juttat be egy jó munkahelyre itthon, főleg amiatt is, mert már 2 középfokú, nemzetközi nyelvvizsgával is rendelkezem. Mivel érdekelt a blog-írás is, ezért csináltam egyet. Eddig 13 bejegyzést hoztam létre, amiből az egyik az Index címlapján is szerepelt. Mert megtanultam, hogy hogyan juthat el odáig egy írás.

Szóval, ha itthon élsz, de elégedetlen vagy, szánj időt arra, hogy tanulj, fejlődj, és merj változtatni, hidd el, elégedett leszel. Ha úgydöntesz, hogy külföldre mész, akkor szánj időt a minőségi információkra, merj belevágni, ne félj, és tanulj. Ha pedig már kint élsz valahol külföldön, de nem vagy sikeres, vagy boldog a munkádban, akkor ne elégedj meg a jó fizetéssel annak rovására, hogy nem azt csinálod, amit igazán szeretnél, ne sopánkodj azon, hogy milyen rossz neked, " szegény külföldre kényszerült magyarnak". A mártírkodás és a kifogások a legnagyobb ellenségeid.

Használd ki, hogy tanulhatsz. Nyelveket, kultúrát, szakmákat. Bárhol!! Teremtsd meg a lehetőségét annak, hogy azzal foglalkozhass, ami igazán érdekel. És dolgozz tisztességesen. Mert, amikor felismered, hogy változtatni akarsz, tiszteld meg saját magadat azzal, hogy azt a munkát, amit jelenleg végzel, nem hanyagolod el. Tudod, nem piszkítunk oda, ahol eszünk. Csak tanulj! Akár sikeres is lehetsz, de legfőképp: boldog.

Nekem sokat kell még tanulnom, és van balatoni házunk. Itt tartok most.

(fotók: www.deviantart.com)