"Ha jól mennek a dolgok, senki sem tudja, ki a polgármester." /H.Zsolt, London/
Na ezen a mondaton annyira röhögtem, hogy majdnem összepisiltem magam...
Pár nappal ezelőtt felmentem a Facebookra, és megkerestem a legnagyobb osztrák-, londoni-, és dél-tiroli (olasz) csoportokat, majd közzétettem egy bejegyzést, amiben megkérdeztem őket erről:
"Találkoztatok olyan szituációval, ami meglepő volt, amire nem számítottatok, mikor kimentetek külföldre?"
Elég sok válasz érkezett, többen írtak privát üzenetet is a "Fordul a kocka" Facebook-oldalára. Volt, aki egész regényt írt, és akadtak olyanok is, akik pár szavas válszukkal gyakorlatilag teljesen elképzelhetővé tették azt, hogy mire lehet számítani külföldön...
Alapvető, és hatalmas különbségeket figyeltem meg a 3 ország között, például azt, hogy amíg a londoni magyarok közül sokan meglepőnek és kellemes dolgonak tartják a helyiek kedvességét, addig az észak-olasz területen élők inkább ennek hiányáról számolnak be...
A legtöbben a nyelvtudással kapcsolatos észrevételeket osztottak meg...
"...rájöttem, hogy a suliban tanított nyelv egy forintot sem ér."
"Nehezen boldogultam a nyelvvel..."
"Egymás akcentusát nem értik... az enyémet igen."
"Tényleg nem beszélnek magyarul, hiába mondom lassan."
Sokan jelezték, főként az osztrák és dél-tiroli oldalakról, hogy a különböző tájszólások, nyelvjárások megértése olykor nehézkes volt.
KRISZTI! (avagy Grüss dich!)
A legtöbben úgy indultak neki a nagy külföldi kalandnak, hogy egyáltalán nem, vagy csak nagyon alapszinten beszélték a nyelvet, mégis meg voltak róla győződve, hogy ez majd használható tudás lesz...Hát így voltam ezzel én is, aztán majdnem hanyatt estem, amikor Ausztriában, az első bemutatkozáskor a főnököm úgy köszönt, hogy GRECCI... (direkt moderálom, és nem írok csúnyát)... hát nem tudtam, hogy most tüsszentett, vagy magyarul káromkodik... én meg szép magyaros akcentussal köszöntem neki, hogy GÚÚTEN TÁG... hát elég hülyén nézett rám...
Aztán szép lassan beleivódik az emberbe, elkezdi megérteni, majd használni, és a tanulékonyabbak írásban is elkezdik alkalmazni a szép tájszólásokat... (mint például Dél-Tirolban: Danke schön=Donk schian, Alles=Olls, Ich habe=I hon, Gut=Guat, Nicht=Net, Ich mag dich!= I mog di! stb...
Ezt a kis könyvet például bárki beszerezheti Dél-Tirolban (én ajándékba kaptam Gréta barátnőmtől...), jókat lehet röhögni a kiejtések gyakorlása közben:
Érdekes módon, az Angliában élőket kevésbé érintették meg a nyelvi különbségek, ők viszont nagy hangsúlyt fektettek a teljesen eltérő viselkedésmódokra, vagy az esetleges tárgyi különbségekre, érdekességekre...
Ilyenek például a kifelé nyíló ablakok, a szőnyegpadlós fürdőszobák, Opel helyet Vauxhall, a fordított közlekedés, a jobboldalon lévő kormány, de volt, aki felfigyelt arra is, hogy a szobákban sosincs középen a csillár...
A körforgalmat állítólag nem tudják mindig rendeltetésszerűen használni, és a gyalogátkelőhelyeknél is kisebb gondok adódhatnak... Furcsa dolog ez a meleg-, hidegvíz kérdés is... Sok helyen két külön csapból folyik egyik-másik, így a langyos víz sokak számára kérdőjelként jelenik meg a kiutazás utáni időkben...
Érdekesnek, és mindenképpen pozitív dolognak tartják a rendőrök kedvességét, volt, aki arról számolt be, hogy kedvesen, előre köszönnek az utcákon, de volt, aki útbaigazítást kért a szervtől, és egyikük az okostelefonján beállított GPS rendszeren megkeresve 1 percen belül segítséget nyújtott az eltévedt idegennek. Dicsérték az eladók közvetlenségét és kedvességét is, állítólag a buszsofőrök után a pénztárosok a legkedvesebb emberek...
Az angliai beszámolók között szerepelt néhány érdekes öltözködési stílus is, mint a rövidnadrág-papucs kombó (állítólag ehhez sosincs túl hideg), vagy például az, hogy teljesen átlagos jelenség pizsamában, házipapucsban, vagy csak egy pongyolában leugrani a sarki boltba, vagy akár egy bevásárlóközpontba is... osztrák, vagy dél-tiroli társaik ezzel ellentétben a népviselet (DIRNDL) meglepő szépségeire hívták fel a figyelmet (bizonyítható tény, hogy még a kevésbé előnyös testalkatú hölgyek is bombanőkké változhatnak egy-egy jól megválasztott darab viselésekor).
(Fotó: www.i.dailymail.co.uk)
(Fotó: www.ludwigs.nl)
Többen nehezményezik a magyarok közötti összetartás hiányát (a dél-tiroli magyarok között akadtak lesújtó vélemények is), de voltak szép számmal, akik pont ennek ellenkezőjéről írtak.
Érdekességnek említették, hogy Angliában sokan lakás helyett szobát bérelnek az első időkben, míg Ausztriában és Dél-Tirolban ezt a költséget legtöbbször a munkaadó átvállalja (a vendéglátásban dolgozók esetében).
Londonban "háziállatnak" számít a róka (olyannyira betelepültek a városba), míg az osztrák és olasz hegyekben szinte mindenki együtt él egy folyamatos és jellegzetes kolompoló hanggal, az ott élő tehenek miatt...
Rengeteg érdekes és olykor vicces információt tudtam meg, a lista nyilván nem a teljesség igényével készült, csupán egy kis szösszenet, válogatás a jelenleg külföldön tartózkodó magyarok leérdekesebb kommentjei közül...
Amin a válaszolók többsége az első időszak után azért mégiscsak meglepődött, az az első fizetés volt. A legtöbb embert a kezdeti nehézségek, a honvágy és a problémák ellenére motiválni tudta/tudja a munka kézzel fogható eredménye...Hiszen a legtöbben valójában emiatt szelték át a határokat... Vannak, akik majd hazatérnek, vannak akik MÁR hazatértek, és vannak, akik kint maradnak, mert ott megtalálták a számításaikat. Vannak, akik országról országra vándorolva bejárják majd a világot, és vannak, akik útnak sem indulnak... A kocka, amit forgatunk, ezernyi lehetőséget rejt... Mindenki máshogy forgatja.
