A sas karácsonyozik...
Hát igen... az első Karácsony külföldön... itt voltunk:
Ischgl
A sztori onnan indul, hogy ugye kimentem a Marcival ide, 2012. november 28-án...
Ezt megelőzte egy intenzív német nyelvtanulás (asszem 1 hónap)...
Mivel semmit sem tudtam németül, csak annyit, hogy ezek az osztrákok "cváncigolnak", úgy döntöttem, eladom a a szüleimtől kapott kék Suzuki Swiftet, hogy finanszírozni tudjam az órákat, és a kinti állásinterjúkat... mielőtt ráakadtam Ági nénire, a sztárnyelvtanárra, voltam Briginél is, aki szintén szuper tanár (csak nem találtunk sosem közös időpontokat, nekem meg fontos lett volna gyorsan, sokat"cváncigolni")...
Szóval, Brigivel az első óra úgy nézett ki, hogy megpróbáltuk összeszedni, hogy mit is tudok... én meg mondtam neki, hogy CVÁNCIG...asszem azt a szót is tudom, hogy JÓ... igen, azt tudom... gut... nameg akkor nekiálltam menőzni, hogy: Hoppácska! Várj egy kicsit!! Fokozni is tudom! Gút, Besszer, Gösszer!!!
Hát, szegény Brigi nem tudta eldönteni, hogy ki merjen-e nevetni, vagy sem... azért asszem elnevette magát, és közölte, hogy nem úgy van az...
Mondom neki: Hát az kizárt, akkor reklámban sem jól mondják.. Gondoltam, megpróbálom meggyőzni a diplomás némettanárt, hogy jó az úgy, ő tudja rosszul...magabiztos vagyok! El kezdtem ecsetelni, hogy: A sört azért hívják Gösszer-nek (direkt így írom, mert senki sem fizeti a reklámot), mert az a legjobb!! Biztos marketingileg így találták ki...jó...jobb... legjobb... Gösszer... hát nem érted? Hát de, ő érti... de ez akkor sem úgy van...
Egy világ dőlt össze bennem...
Évekig meg voltam róla győződve, hogy a Gösszer németül annyit jelent: a legjobb... erre jön a Brigi és a szemembe mondja kegyetlenül, hogy : AM BESTEN...
MIVAAAN?? Na ne hülyíts...ez tök hülyén hangzik... a Gösszer sokkal jobb...
Na hát itt beláttam, hogy nincs mit szépíteni, én nem tudok németül...
Aztán, ahogy már korábban leírtam, megtanultam valamennyire és kimentünk...
Hát ott ismét kisebb nyelvi akadályokba ütköztem... az egyetlen szobalány a szállodában (rajtam kívül persze), BOLGÁR... kb. annyit tudott németül, mint én...ő undok volt az elején...nagyon...a férje viszont nem... ő a konyhán dolgozott és ő annyit tudott mondani NÉMETÜL, hogy (na ezt a németet figyeld):
RAMBACAMBA, MÁNDZSIMÁNDZSI UND DANN PUKK IN BETT (ez annyit jelentett, hogy szexeljünk, kajázzunk, aztán dőljünk be az ágyba...gyakorlatilag minden fontos információt tartalmaz)
... 2 hétbe telt, mire egyáltalán fogalmam lett arról, hogy mit akar mondani a bolgár asszony... ugyanis vagy egyáltalán nem beszélt, csak mutogatott, vagy mindenáron bolgárul beszélt hozzám... de a legjobb az volt, hogy náluk valamiért a NEM-et fejbiccentéssel, az IGEN-t pedig fejrázással fejezik ki... magyarul pont fordítva, ahgy mi csináljuk... így késtem el az ebédről kétszer is... megkérdeztem tőle, hogy megyünk-e enni, erre rázta a fejét, majd szó nélkül otthagyott... hát jó... éhes vagyok, de nem baj, akkor várok... 20 perc múlva jött értem talán Marci, hogy már mindenki evett, én miért nem jövök...
Ugyanígy félreértettük egymást, amikor megkérdeztem egy szoba ajtajánál, hogy ezt már kitakarította-e... Bólintott... hát én meg továbbmentem... Este csörgött a szobánkban a vonalas telefon, és a főnökasszonyom égtelen kiáltások közepette kérdezte, hogy: A 105-ös szoba miért nincs kitakarítva, az új vendég megérkezett, és bement a szobába, ami totál dzsuvás volt!!!... hát elnézést kértem, amennyire németül ezt el tudtam mondani, majd rohantunk kitakarítani, és közben még a bolgár kolláganőm is üvöltött velem, hogy miért nem takarítottam ki.... hát mondom: azért, mert bólintottál, hogy kész van... na, a kirúgás szélén állva valahogy megbeszéltem vele a jelzéskülönbségeket, és egy jó vodka mellett a bepisilés határára kerültünk, annyira röhögtünk azon, hogy jó lenne ez, meg minden, szorgalmas is vagyok, jól kijönnénk... dehát egyáltalán nem értjük egymást... aztán lehúztunk még egy vodkát, és megbeszéltük, hogy inkább nem beszélgetünk... csak röhögünk... aztán így röhögcsétünk végig 3 hónapot (40-es nő volt, de meggyötörte az élet, 60-nak nézett ki)...
Közben volt egy Karácsony... na, ide azért ilyen sokára érkeztem meg, mert a sas is tesz egy kört, mielőtt leszáll... majd a végén kapcsold össze, az lesz az útravalód mára...
Karácsonyra vittem ki egy ilyen kis műanyag karácsonyfát... asszem anyuéktól kaptuk... hát volt mellette elektromos mécses is... jó giccses, nem baj... első Karácsony a család nélkül... szar ez így is, meg úgy is...a hiányukat némi giccsel pótolni igyekezvén, raktam még rá egy kis díszt is... jó lesz az... jaj de szép, nézz oda...
És mikor ezt így elkészítettem, bevillant anyám, meg apám...meg a gyerekkori emlékek... és A MONDAT!
Az ajándékot mindig a fa ALÁ kell tenni!!
Arohadtéletbe... nem tehetem mellé... az nem lesz jó... az ajándékot MINDIG a fa alá kell tenni!!! Minidg a fa ALÁ!!!
Odatettem... csakazértis...
A fa alá... A BORT!!! (csak jelzem)
Röhögtünk rajta, meg egy kicsit talán meg is hatódtunk tőle...
A bólógatós bolgárokkal ittuk a vodkát, a viszkit meg a bort és a pálinkát... és röhögtünk velük is...
Azon, hogy milyen jól megértjük egymást...
Szeretet volt és béke... Karácsonykor volt... 2012. Karácsonyán.