Apám mindig mondta:
"Mindegy, mit dolgozol, Lányom, de félmunkát sose végezz..."
Dolgozom... mit jelent ez? Mutatom.
Munka = "egy célra irányuló erőfeszítés, értékteremtő emberi tevékenység" (Értelmező Szótár)
Munka = "szláv eredetű szó, eredeti jelentése: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés" (wikipédia)
Érdekes, ugye?
Szerintem különben a munkát tanítani kéne, ezt pedig ki-ki értelmezze úgy, ahogy akarja...
Én nem fogok bölcseleteket tartani arról, hogy hogyan dolgozz, meg mi az igazi munka, stb... azt megteszik mások... motivációs előadást sem tartok arról, hogy ha úgy dolgozol, ahogy én, akkor ide meg oda fogsz eljutni...
Csak el szeretném mesélni, hogy én mit csinálok...
Lehúzom a cipőmet... próbáld fel, és mondd el utána, hogy kényelmes-e... (nekem nem töri a lábamat, jól betörtem már a hegyen...)
Mindig dolgozom... akkor is, amikor azt hiszed, hogy nem dolgozom... nem szégyellem azt a munkát (időt), amit a saját fejlődésemre fordítok...
A munka nem szégyen...
Tudod, hogyan lettem szobalány?
Hát a munkakeresést már leírtam egy előző posztban...azt sem szégyellem...Hangsúlyozom, ez csak egy szobalány munka volt... én mégsem akartam úgy szobalány lenni, hogy nem tudok takarítani..most nevetsz, mi? Takarítani bárki tud... mindenki ezt hiszi, amíg ki nem mész, és el nem kezdenek veled üvölteni, hogy milyen koszos munkát végzel... szóval, én úgy mentem ki szobalánynak, hogy nem szégyelltem előtte elmenni a Gyöngyihez, akinek rendezvényszervező vállalkozása volt, és volt egy frankó vasalógépe...olyan kisipari-szerű... és kipróbáltam, hogy hogyan kell vasalni...megköszöntem szépen, és utána pár nap múlva kimentem dolgozni az első külföldi munkahelyemre... örültek is, hogy tudok vasalni... de ordítottak is velem, hogy miért nem takarítok szépen... ordítottak... velem is...mint mindenkivel...hiába... nem tanultam rá eleget... hát utána megtanultam... aztán már nem ordítottak velem... meg is szerettem a munkám... csak fájt a derekam 4 szezon után... nagyon... ezért inkább elmentem pincérnek... (meg azért is, mert hiú vagyok, és szerettem volna a melegítő helyett szép ingben meg vasalt naciban, meg szoknyában dolgozni...)
Tudod, hogy lettem pincér?
Háhh, ez jó sztori... Elmentem szobalány-állásinterjúra a hegyre, ahol most is dolgozom... aztán felvett a főnök (jól jegyezd meg őt)... aztán még utána megkérdeztem, hogy van-e rá lehetőség, hogy a szabadidőmben lemenjek az étterembe, és segítsek a pincéreknek... hogy megnézzem, hogyan kell felszolgálni... hát... meglepődött... kérdezte, hogy miért akarom ezt... a szabadidőmben...mondtam neki, hogy azért, mert nem szeretnék tovább szobalány lenni... hát, akkor azt mondta, hogy felvesz pincérnek... majd ő betanít...értelmes vagyok, ő látja rajtam, hogy én jó pincér leszek, majd ő megtanít mindent...Hát hazajöttem a 2 szezon között és gondoltam magamban: jójó, megtanítja, de mégsem úgy van az... nem szégyelltem, és elmentem az összes baráthoz, aki tudott felszolgálni, és megkérdeztem őket, hogy mit kell csinálni... Ákos megtanított tányért vinni, meg borosüveget nyitni, Gréta felkészített lelkileg, Eszti meg megtanított a legfontosabb olasz kifejezésekre... (mert itt ugye már olaszul is illene beszélni, nem csak németül...)
Aztán kimentem a hegyre 2014 telén... aztán hálátlannak tűnik, de felmondtam a főnökömnél 1 hét után... mert nem éreztem ott jól magam... inkább ott akartam dolgozni, ahol a Marci van (3 házzal arrébb)... Felvettek oda is... 1 hét pincérgyakorlattal... itt dolgozom azóta is...a Marcival... nem szégyelltem, váltottam megint... 2012 decembere óta az volt a 6. munkahelyem...
Hogyan lettem főpincér?
Hát minden szezonban próbáltam kicsit többet tanulni... magam miatt... és minden szezonban jobban csináltam a munkámat... magam miatt... nem volt célom főpincérnek lenni... felajánlották, gondolkoztam, elfogadtam...
És nem szégyelltem tavaly télen, az első főpincéres szezonomat végigbőgni... igen...bőgtem... állandóan ott voltam az irodában a főnökömnél, és sírtam... hogy ez nekem nem megy... aztán rájöttem, hogy nem is velem van a baj... háháhhháááá.. hát idiótákkal dolgozok!!!... igazából átjáróház volt a szezon.. minden második héten jött egy pincér, akit pár nap után vagy én, vagy a főnököm rúgott ki... seggfejek voltak... olyan is van néha... hát nem szégyelltem, felhívtam a barátokat, és aki tudott, jött nekem segíteni...
Klau, Gréta, Magdika, EZER HÁLA NEKTEK!
Marci meg hol a szobában vígasztalt, hol a poharakat mosogatta, vagy sört csapolt, mikor elúsztunk, de volt olyan is, hogy beállítottam az étterembejáratba, hogy ültesse le a vendégeket, mert nincs kapacitásom... ő egy igazi hős... mindenkinek kell, hogy legyen ilyen hőse...
Szóval nem szégyellem, meg kellett tanulni ezt a munkát is...
Azt sem szégyelltem, hogy a seggfejeknek még csak azt sem tudtam elmondani, hogy SEGGFEJ VAGY!... mivel olaszok voltak... én meg nem tudtam olaszul, főpincér létemre... 2016. decemberében... hát, újévre megtanultam úgy olaszul, CSAKAZÉRTIS, hogy tartottam egy félórás eligazítást, OLASZUL, és a végén elküldtem őket a francba, és megmondtam nekik, hogy arra van az ajtó, el lehet menni, ha nem tetszik a rendszer...OLASZUL... nem szégyelltem, megtanultam...
És tudod mi a legnagyobb büszkeségem főpincérként?
Hogy az előző főnököm (akinél 1 hét után felmondtam, és aki nélkül talán ma nem lennék főpincér) idén nyáron hozzám küldte a 16 éves lányát gyakornoknak...2 hónapra... és én írhattam meg az iskolai értékelését... és ő meg ezt írta nekem a 2 hónap után... csak egy részlet...
Nincsenek rá szavak...
Hogyan leszek borszakértő?
Ezt sem szégyellem... nem értettem hozzá... csak mondták a hozzáértők, hogy jó érzékem van hozzá... engem meg érdekel nagyon... úgyhogy mielőtt elmentem az iskolába, hogy elinduljak a nagy WSET - létrán, fogtam magam, és elmentem a közeli szőlőhegyen Andreashoz, aki borász, és megkértem, mutassa meg nekem a borászatát, és mesélje el nekem, hogy hogyan készül a bor... mert nem tudtam... de akartam tudni az egészet az elejétől... Ő meg rendes volt..kivitt az udvarra, és megmutatta, elmesélte, hogy hol jön be a traktor a szőlővel egészen odáig, hogy hogyan kerül címke a borosüvegre... baromi érdekes volt... aztán elmentem a tanfolyamra és az is érdekes volt... levizsgáztam...aztán most megcsináltam a következő tanfolyamot, s közben a nyáron már pincelátogatást is csináltam a szállodában, ahol dolgozom... és meséltem a vendégeknek a borokról... borszakértő is volt már köztük... és megkérdeztem tőle, hogy beszélek-e hülyeségeket... mert nem szégyellem... én megkérdezem... mert meg akarom tanulni... nem szégyen a munka...
És tudod, mit akarok csinálni, ha borszakértő leszek? Áhhh.... azt nem mondom meg... :)
Írom ezt a blogot is... tudod-e, hogy miért? Útravalóért... ez az én kockám... én így forgatom... nem szégyellem...
Ezt a bejegyzést ma 4 órán át írtam... azért, mert béna voltam, és kitöröltem az előzőt, ahelyett, hogy beélesítettem volna...aztán elfelejtettem, hogy mit írtam... kicsit kínlódtam rajta, de most röhögök, mert ezt is megcsináltam... hehh...nem szégyen a munka!
