Érdekes dolgok ezek, gondoltam, megkérdezek pár embert, hogy ők hogyan vélekednek a saját motiváltságukról... a kérdést persze nem így tettem fel, ennek különböző okai vannak, de erről később talán felvilágosítást kapsz...
Szóval a Facebook-oldalamon (aminek szintén a Fordul a Kocka nevet adtam és ez itt a reklám helye, lehet LÁJKOLNI :)) megkérdeztem az oldalon résztvevőket, hogy egy egytől ötig terjedő skálán mennyi időt töltenek el napi szinten azzal, hogy elérjék a nagyobb céljaikat.
Onnan jött az ötlet, hogy megkérdezzek másokat, hogy az utóbbi időben viszonylag sok időt töltök különböző könyvek olvasásával, tanulással, saját magam fejlesztésével, motiválásával, és a jövőmmel kapcsolatos dolgokkal... Hozzáteszem, én most "könnyen vagyok", mert emellett gyakorlatilag nem dolgozom, ugyanis épp szabadságon vagyok...(Egy korábbi bejegyzésben viszont már írtam arról, hogy mit gondolok a MUNKA fogalmáról... Szóval, éppenséggel most is van munkám... nem is kevés...)
Nem érkezett túl sok válasz, viszont ahhoz mindenképpen elegendő, hogy el kezdjek gondolkozni, és talán további gondolatokat ébresszek fel másokban ITT, amiken mindenki otthon "elmeditálhat", és akár hasznos is lehet...
Szóval belekezdek...
A kérdésem alapja az volt, hogy nyilván mindenkinek vannak céljai, és ebből kifolyólag mindenki valamilyen szinten tesz azért, hogy a céljait, álmait megvalósítsa...
Az összes gondolatomat úgy írom le, hogy azok is eltűnődhessenek rajta, és esetleg érdekesnek találják, akik nem válaszoltak a kérdésemre... (megjegyzem, a bejegyzés több, mint 2000 emberhez jutott el a tegnapi napon, körülbelül három százalékuk adott valamilyen formában választ...)
Nagyon kevesen választották az 1-es számot... ez kezdésként mindenképpen bíztató, hiszen ez azt jelzi, hogy kevesen értékelik a jelenlegi tetteiket kevésnek, vagy nem elegendőnek ahhoz, hogy elérjék a kitűzött céljaikat... viszonylag kevés ember érzi magát demotiváltnak, ha a jövőbeli terveiről van szó... Ugyanakkor felmerül bennem a gondolat, hogy ezek az emberek nem értékelik-e alul magukat?
Láttam egy videót a napokban, embereket kérdeztek meg, hogy egy 1-10-ig terjedő skálán mennyire érzik magukat sikeresnek. Aztán kikérték ugyanerről az emberről az egyik családtagjuk, vagy barátjuk véleményét is... A legtöbb ember súlyosan alulértékelte a saját sikerességét, míg a családtagok, vagy barátok - őket teljesen más aspektusból szemlélve - kimondottan sikeres személyiségnek találták...
Na, itt elgondolkodtam.. vajon, akik azt írták, hogy "1", objektíven látják-e saját cselekedeteiket, vagy ugyanígy alulértékelik a céljuk eléréséhez befektetett energiát... Nyilván akad olyan olyan is, aki tényleg, objektíven tudja, hogy miért írt 1-est... (előfordulhat az is, hogy valaki elvesztette a motivációját, vagy olyan nagy céljai vannak, amikhez nem talál magának eszközt, és bele sem tud vágni a megvalósításba... vagy esetleg szembeszállt a megszokottal, alkotni akar valami mást, de nem jó eszközökkel dolgozik... (mindenesetre megfontolandó lehet az előző gondolatmenet is, és akár érdemes lehet kikérni egy családtag, vagy barát véleményét is...)
Az is érdekes, hogy senki sem választotta a 2-es számot... ami számomra azt jelzi, hogy az 1-est jelölő rabszodikusan ragaszkodik a legkisebb számhoz... lehet, hogy jogosan, de az is lehet, hogy 2-es vagy akár magasabb szinten is foglalkozik a céljaival, csak éppen nem így értékeli, mert sikertelen... ezért jön rögtön az "ÜLJ LE, 1-es!!" -szindróma... elgondolkodtató...
/ UPDATE! Olvasói figyelmeztetésre vettem észre, hogy valaki mégiscsak bejelölte azt a 2-est :)
Aki 2-esre értékeli a befektetett munkáját, az nagy valószínűséggel jelenleg nem foglalkozik aktívan a céljai megvalósításával, de nem zárja ki a fejlődés lehetőségét, és meglátásom szerint csak híján van a megfelelő eszközöknek... VAGY... nyilván benne van a lehetősége annak, hogy a célok megvalósulásának jelenlegi hiánya miatt ő is rosszul értékeli a saját munkáját.../
A legtöbb ember a céljai eléréséért befektetett munkát 3-asra értékelte.
Igazából erre számítottam a leginkább, és le is írom, mit gondolok erről...
Olvastam egy könyvet ( Adam M. Grant: Eredetik) ... nagyon érdekes, többek közt azt is taglalja, hogy kiket nevezünk konformistáknak, és milyen tulajdonságokkal rendelkeznek...
Sokan a társadalmi elvárásoknak, normáknak megfelelően élik a mindennapjaikat... (ez nem hiba, nehogy félreérts) Ezek az emberek legtöbbször a társadalom, és a többség normáinak megfelelően nem is vágynak extrém szituációkra, extrém javakra vagy extrém teljesítményre az életükben... Alkalmazkodnak a rendszerhez, és elégedetlenségüket legtöbbször azzal fejezik ki, hogy egy másik rendszert keresnek, amihez újra alkamazkodni tudnak... (rövid példa: ha nem tetszik valami a munkahelyen, inkább továbbállnak, és keresnek egy olyat, ami illik az ő elképzelésükhöz...)
Valószínűleg legtöbbjüknek olyan céljaik vannak, amik reálisak, elérhetőek, és a célok eléréséhez is reális, elérhető teljesítményt kell nyújtani, se nem túl sokat, nem is keveset... ezek az emberek egyébként a legtöbbször ezzel teljesen tisztában is vannak, szóval nem sértődnek meg ezen a kijelentésen sem... (hangsúlyozom, ez nem hiba...)
Szóval nézzük csak meg azt az 1-től 5-ig terjedő skálát... hol van a hármas? Hát persze, hogy középen... logikus, nem? A komfortzónában.
De itt lép be megint az első gondolat, hogy vajon mindenki jól értékeli-e saját magát? A legtöbbjük igen... mégis vannak itt is kivételek... mindenhol vannak... Csak a konformizmus miatt adsz magadnak 3-ast? Elég az neked, mert így látja jónak a környezeted? Ők vajon mit gondolnak rólad? Érzed magadban a kényszert, hogy ezen változtass, de nem tudsz? ( ezek a kérdések legtöbbször csak azokat az embereket érintik meg, akik rosszul értékelik önmagukat... ) Gondolkodj el rajta, ha 3-ast adtál magadnak...
Aztán jönnek a 4-es válaszok... hát belőlük nem sok van... itt is sokféle lehetőség van... lehet, hogy ők azok a konformisták, akik helyesen, jól értékelik magukat, a rendszer mellett mégis megpróbálnak a lehetőségeikhez- és a szabályokhoz mérten szorgalmasan tevékenykedni újabb és újabb célok elérése érdekében... VAGY, lehetnek ők azok a nonkonformisták is, akik már jó úton haladnak, hogy megtalálják a megfelelő, úttörő céljaikat, mégsem tesznek bele mindent, amit csak tudnak...
Aztán ott vannak az 5-ös értékelések... ők általában tisztában vannak azzal, hogy mit tesznek meg azért, hogy elérjék a céljaikat, napi szinten foglalkoznak velük, újabb és újabb ötleteket gyártva a megvalósítás felé vezető úton... Ők általában nem szégyellik, sőt büszkén vállalják az esetleges csalódásokat, sikertelenségeket, kínokat is...
Általában... de nyilván itt is vannak kivételek... (vannak, akik felülértékelik magukat, a céljukat viszont sosem érik el.)
És zárásképpen...
Vannak olyanok is, akik úgy forgatják a kockát, hogy elindulnak az 1-esen, és végiglépegetnek egészen az 5-ösig...
Te hogyan forgatod a kockád?