A Sas kockázik...

A Rubik-kockát még sosem sikerült kiraknom... már tudom, hogy azért, mert nekem nem is kell... jó az úgy, ahogy van... szépen, színesen... összevissza... látszólag nincs is benne logika, gyakorlatlan kéz és elme nem is látja az összefüggéseket, hogy hogyan lesz belőle egység... én is ilyennek tűnök...

Annyi, hogy én nem is akarom kirakni, mert nekem forgatni jó... nézni a színeket, ahogy fordítok rajta, és két szín összeér, aztán forgatom mégegyszer és szétmegy az egység, aztán kirakok egy oldalt, de a másik oldalon minden összevissza van... olyan jó ez így... annyi lehetőséget rejt...

Több, mint 43 KVINTILLIÓ lehetséges kombinációt rejt a 3x3-as kocka... (ezt most olvastam)... na erről beszélek... 

Szóval, nem akarom én kirakni, aztán megállni és nézni...

én forgatom... 

Nem fogok én itt belemenni az élet nagy igazságaiba, azt olyan sokan megteszik...csak el szeretném mesélni Neked, hogy miért jó forgatni azt a nyavalyást...

Már írtam arról, hogy Csakazértis.

Csakazértis-ből születnek az ötleteim és annak megvalósításai. Mindig.

Miért nem csakazértSEM?

A Csakazértis-t én pozitív tulajdonságokkal ruháztam fel... úgy hívom: céltudatosság, bátorság, hit, sikeresség, szenvedély, alázat, kitartás, szorgalom, stb...

A Csakazértsem számomra egyet jelent kb. mindennel, ami negatív... ezek olyanok, mint a: dac, rosszindulat, harag....húúú...nehéz többet sorolni, mert nem foglalkozom ezekkel a dolgokkal...

Van azonban valami, ami szerintem valahol a határon mozog, viszont engem meghatároz... ez pedig a makacsság...

Mindkét szülőmre nagyon hasonlítok... minden szempontból... de a makacsságot édesapámtól tanultam... Ez nyilván különböző élethelyzetekben és életkorban ide-oda billegett ezen a mérlegen, de mióta benőtt a fejem lágya, próbálom kizárólag a pozitív oldalát megfogni (azt pedig anyukámtól tanultam), és ebből a jellemvonásomból minél többet kihozni... 

Így hát összeszedtem a makacsságomat, az összes rám ruházott különféle makacsságomat, aztán csináltam belőle egy kockát... egy jó színeset...

Ezt a kockát hívom ma úgy, hogy: Csakazértis

Ez a kocka ott van a fejemben és segít... azzal segít, hogy nincs kirakva...

Van úgy, hogy szorgalomra és türelemre van szükségem, hát odaforgatom...ha bátorság kell és okos döntéseket kell meghoznom, akkor megkeresem azt az oldalát... van, hogy megnézem, hogyan lehet összeforgatni a tanulást a tudással és a szorgalommal, és mivel nincs messze tőle a siker sem, ezért arrafelé próbálom forgatni...

Felmerül a kérdés, hogy mi lenne, ha kiraknám? 

Háhhháááá.... hát akkor biztos tökéletes lennék... :)

de elrontanám a játékomat... 

Mutatom, hogy hogy játszok...

Elmentem egy országból, amit szeretek, és szeretnek engem is, relativ sikeres is voltam...szépen állta a kocka egyik oldala... de egy másik színesebb volt...elmentem tehát egy olyan országba, ahol nem ismerek senkit, de legalább a nyelvet sem beszélem... forgattam a kockát... csakazértis...

Ez lett belőle...

Megtanultam a nyelvet, és megszereztem egy nyelvvizsgát, meg megtanultam még egy nyelvet mellé... így ma már három idegen nyelven beszélek (1 helyett)...

Tanár voltam itthon... szobalány lettem odakint... ezt úgy értékeltem, mint tanulási folyamatot...odaforgattam a kockát...csakazértis.

4 különböző helyen voltam, mire a kocka összes oldalát végignéztem szobalányként...aztán mikor eleget tanultam belőle, forgattam rajta egyet és elkezdtem tányért hordani egy szállodában... 1 hétig... aztán forgattam rajta egyet... így oda kerültem, ahol most dolgozom... figyeltem, hogyan áll a kockám... láttam a másik oldalon egy színt, ami illett a tányérhordáshoz..odaforgattam... báros lettem a következő szezonban... micsoda színek... aztán hozzágörgettem megint egyet, így később lett egy saját részem az étteremben, ahol már én mondtam meg a többieknek, hogy hogyan hordják az én oldalamra a tányért... csakazértis...

és csak forgattam, forgattam... mígnem megtörtént ez: 

Főpincér lettem.

Aztán valahogy elkezdtek érdekelni a borok... azóta kerestem egy olyat kombinációt a kockán, amin van bor is... az első nemzetközi vizsgámat már tavasszal letettem (jövő héten jön a következő!) ...azután forgattam a kockám, és összekapcsoltam az előző színekkel...egy kicsit... aztán ez lett belőle... csakazértis.

...de ha már itt vagyok, az is érdekelt, hogyan megy ez az étteremvezetés, meg a bárvezetés...úgy szárazon...hivatalosan... szóval megcsináltam gyorsan egy barmanager tanfolyamot is... jövő héten ott is vizsga lesz... :)

Hát így forgatom a kockát...

a Csakazértis-t...

Nyilván nem olyan lennék, amilyen vagyok, és nem tenném, amit teszek, ha nem találnék folyamatosan támogató közegre a családom, a vőlegényem, vagy a barátaim személyében, ezt mindenképpen hozzá kell tennem...

Sok a tervem... Mindig is sok volt... Most éppen az egyik az, hogy minden alkalommal, amikor ide írok, adok egy kis útravalót...

Nem tanulságot... útravalót... mint a tízórait, amit anyu készített, mikor kicsi voltál... én megcsinálom, becsomagolom, te pedig fogd meg, vidd el magaddal, és vedd elő, amikor kell.

Ha akarod, elcserélheted...

Ha nem kell, kidobhatod! Nyugi, anyu nem tudja meg! (lmax. éhes maradsz)